Hálakönyv
Udvarias Katalin: Hálakönyv udvarias hangnemben – ajándék zenei CD-vel
a Discovery Hungary Média Holding Zrt. kiadásában

A Hálakönyv borítójában elhelyezett zenei CD-vel ajándékozom meg minden kedves olvasómat!

A könyvben szereplő ajánlások:

Kállai István (író, dramaturg):
„A kissé szeszélyesen, hogy úgy mondjam női módra, sőt, színésznői módra szerkesztett könyv humánus, szeretettel teli – a szerző érzelmei, gondolatai mellett –, sok érdekes színházi eseményt, idézetet tartalmaz. Udvarias Katalin a pályán töltött időszakának köszönhetően, írásában szinte „személyesen” találkozhatunk az Operettszínház múltjával, jelenével, nagy egyéniségeivel. Ami ritkaság az efféle munkákban, mindenkiről – kollegákról, kolleganőkről, rendezőkről, a szerzőkről és a dramaturgokról – valóban UDVARIAS módra – csak jót ír, csak a szépre emlékezik. Hogy miért olvassunk egy olyan könyvet, amiben nincsenek a manapság oly divatos zaftos pletykák, titkok, kínos leleplezések? Nos, éppen ezért!...”

Szinetár Miklós (színházi-, opera-, tv- és filmrendező, színházigazgató):
„Az önéletrajz mindig is népszerű műfaj volt – manapság különösen. És többségük hasonló. Keserű és őszintétlenül őszintéskedik. Beolvas, leleplez, odamond..... Ezek az írások egy idő után unalmasak, és csak a heccsajtó kajánkodik rajtuk. Udvarias Kati könyve üdítő kivétel. Egy olyan korban, ahol az emberek kiguvadt szemekkel káromkodnak, ahol az öklüket rázzák előzés közben az autókban, – ott nagyon jólesik az a sok szeretet, ami ezekről a lapokról árad. Kellemetlen időkben nagyon jól esik a kellemes – és ma ezt nagyon meg kell becsülni…”

Verebes István (színházigazgató, rendező, színművész):
„Udvarias Kati színházfüggő. Már több igazgatója próbálta leszoktatni erről az áldásos szenvedélyéről, de Kati nem hogy kilábalna a bajából, olyankor még jobban belemerül a színpad mámorába. Körülbelül harminc éve lőtte be magát a pályán, és azóta sem józanodott ki, szédülten és kábultan merül bele reggeltől estig próbákba, előadásokba. Az illető kezeltről immáron sajnos le kell mondani, mert amíg él, ez a nő ha tetszik, ha nem, boldogan hal bele a szakmába. Vagyis vegyük tudomásul, Udvarias Kati menthetetlen.”

Kostenszky Nagy Lajos (rendező-operatőr):
„Katát kb. 20 éve ismerem. Mindig egy jókedélyű, nyugalmat árasztó egyéniség volt számomra, és ez érződik a könyvén is. Bármelyik fejezetébe beleolvasok „csak” pozitív energiákat és feltöltődést kapok. Ajánlom mindenkinek, aki hisz abban, hogy együtt – és ebben a könyv majd segítség –, összefogva, sok jó dolgot tudunk csinálni. Manapság ezt nem lehet elégszer hangoztatni. Az ébrenlét és az álom között csak annyi a különbség, hogy az ember ébren álmodik, az álomból pedig ébred!”

Lorán Lenke (Kossuth-díjas színművésznő):
„Katikám! Sikeres életedhez a pályán, írói vénád sikereihez szívből kívánok minden jót! Csókollak: Lorán Lenke”

A kiadó:
Íróként most első ízben hívta életre az Operettszínház színpadán ezidáig eltöltött harmincöt év megannyi emlékét. A színpad táncos-énekes színművésznőjeként kivételes tehetségével számtalan operett és musical előadásban lenyűgözte a publikumot, de film-, és reklámszerepekben is megmérettette már magát.
Az Írónő sorai megelevenítik az operett és musical színes világát, örökzöld slágerek, felejthetetlen előadások és művésztársak felidézett emlékképeivel, örökérvényű gondolataival bepillanthatunk a színfalak mögötti művészéletbe, az emberi-baráti-művésztársi kapcsolatokba, mindezt a mai elkorcsosult világban üdvözítő színfoltként, negatív aspektusoktól mentesen.
A mű a szakmának is üzenetet hordoz – erkölcsi támaszt nyújtva a művészvilág felé, utat mutatva a jövő művészpalántáinak a múlt és a jelen felejthetetlen, örök nagyjaira emlékezve, tisztelettel megörökítve, és megbecsülve hírnevüket: Udvarias Katalin egy és megismételhetetlen. Az operett-, és musical műfaj örök ajándéka nekünk, közönségnek.

A szerzőtől:
„Átbillentem több mint félévszázadon, és itt vagyok... De jó lenne tenni valami nagyot, valami belőlem fakadó különlegeset és jót Mindenkiért!”
„Udvarias Katalin vagyok, több mint negyedszázada a budapesti Operettszínház a második otthonom, a színésznőségem érésének fő bázisa.
A színésznő-írónői szerepkörre másfél éve hangolódtam rá úgy istenigazából.
A Hálakönyv udvarias hangnemben egy legendárium, sőt egy Zenés legendárium.
Az élet és a lélek színpadának összehangoltsága, amely a háláról, a szeretetről, az egymás iránti megbecsülésről, a lelki és érzelmi megnyilvánulás különböző formáiról szól, mely nemcsak a színészi életben fontos, hanem az élet minden területére hatni tudó fontossággal bír.
A könyv tartalmi hangulata zenés elbeszélés, valódi dalokkal kiegészítve.
A hangnemek különböző változtatásával írok és énekelek.
Megmutatja tartalmas szerepeimen keresztül, mint az élet, mint a lélek színpadán, milyen az az ember, aki boldogít, megríkat, megnevettet, utat mutat, lelki fellendülést, felüdülést, örömet ad, bánatot felold, és tanulságot ajándékoz halhatatlan szellemével.
A színész is ember, és mint érző, érzékenyebb lélek a megoldások felé jó tanulságokkal telített, eklektikusan összefüggő történetekkel próbálom megrajzolni a más a színpad, és más a magánélet nem könnyű összeegyeztethetőségét.
A musical az operett megrajzolásán át a színészek együttélése a színpadon, az egymás iránti megbecsülés fontossága, a szeretet hangnemben is kifejezhető ereje, tartalmi része a könyvnek.
A hangolódás, a hangnem megtalálása az emberek között a mindennapokban éppen olyan fontos, mint a színházi életben.
Fotók, interjúk, élmények, ajánlások epizódok, és hozzászólások színesítik a zenés legendáriumot.
Vannak dolgok, amelyek nem a megszokott előírásokkal, de mégis célba érnek. Ebben hiszek!
A mindennapok ritmusát nem az elvek, hanem a saját temperamentumom élteti az életemben, és ez a ritmus áthatja a Hálakönyv oldalait is.
Fontos a saját megelégedés, mert csakis ezután érezhetem, hogy át tudom adni az érzést, a belőlem fakadó jó bíztatást Mindenki felé.
A közönség, jelen esetben a Kedves Olvasó dönti el, hogy a Hálakönyv udvarias hangnemben tapsos kimenetelt érdemel, vagy visszatapsolást eredményez.”